Az első turnus sikeresen megérkezett a téli szállásra. Nyakig lucernával, kukoricával, fekete dióval vártuk őket, nehogy már itt rosszabb soruk legyen, mint Várszegen. Hogy apám a dióhullás közepén miként is fogta be őket, azt még nekem sem árulta el, úgy látszik, még 73 évesen is vannak titkai.
A szállítás szerencsére sima volt, lejövetelkor (ami mindig is a legnehezebb része volt talán az egész szezonnak…) épp csak kalapot nem emeltek. Reméljük a többiek is kedvet kaptak, még azért 18 jószágnak át kell érnie épségben, és vannak köztük akkorák, mint egy hegyomlás.
Szolgálati közlemény: terveink szerint november legelején egy marhavágással indítjuk az erőltetett menetet. Biztosat, bővebbet, ha már nem tudok pólóban kint ücsörögni.
