Néha nagyon lehet szeretni ezt a munkát 
Olyan gyönyörű, hogy kedvem lenne nevet adni neki, és olyan szép márványos, és sokkal finomabb, mint amilyennek látszik, és a puszta két kezünk munkája.
Óriási bűnöm, hogy keveset csináltunk, nem tudtam (hittem), hogy ekkora kereslet lenne rá. Kedd este csontozzuk és daraboljuk Robi barátommal (igazából csak ő, ez szakmunka, én maximum szórakoztatom közben apró történetekkel) és a megmaradt sörökkel az egészben el nem vitt csodákat, másnapra (lehet, hogy kétszeresen másnapra) lesz eredményhirdetés, mennyi és mekkora darabok lettek. Ha bárkit is vígasztal, nem rakok el magunknak egy évre érni sonkát, ahogy terveztem, és ahogy igazából kellene, minden kimegy Hozzátok.
A sonkaállványunkat is csodáljátok azért, mint a filmekben! A kést pedig a FeHoVán vettem szerintem jelentősen túlárazva, klasszikust idézve, ezzel pont átbavertek. Mindenesetre Robi szamuráj kardokat feledtető élt faragott neki, már csak remegő kéz nélkül kellene szeletelni, és még vékonyabbra sikerülne, de elsőre azért így sem tragédia.
