Reggel két fontos teendőnk is akadt Várszegen, egyrészt kizavartuk az új sonkadisznókat a többiekhez, másrészt kíváncsiak voltunk, növesztettek e kopoltyút az állatok ott túl. Szerencsénkre minden maradt az eredeti felállásban, cserébe lépten-nyomon olyan dagonya van nekik, hogy szinte hallani a kacajukat becsapódás közben. Kicsit erőltetett menet nekünk most ott közlekedni a ragadós -agyagos sárban, de ez a két lábunk hátránya a néggyel szemben (az előnye, hogy minket nem vágnak le). A sonkának valók is felvették a ritmust, némi harapdálás után megtalálták a helyüket az erősorrendben.
A fák, a füvek, a nagy legelő mind méregzöldben pompáznak, kimondottan jó sora van jelenleg minden jószágunknak.
