Szabadon tartott, természetesen takarmányozott sertésekből, húsmarhákból és bivalyokból készült finomságok.
Igencsak gyarapodunk szalámi fronton, az első adag szépen ráncosodik is, nagyjából két hét, és rituálisan meg is vágunk egyet, feszülten várjuk már.
Kivételesen maradt valamennyi zsírunk is, jövő héten nem sütünk, szóval ha van igény rá, most tudtok tankolni belőle. Hurkából szintén lóg még egy kevés húsos – májas, és mellette sajt is, de megöregedni valószínűleg egyik sem nálunk fog.
Köszönjük Nektek az eddigi bizalmat, igyekszünk hasonlóan teljesíteni továbbra is!
Összefűzzük a mostani és a jövő hetet, mert mostanában mindig sietünk, éspedig:
A hurka és sajtkészlet feltöltve, kolbászból megint az utolsóknál járunk, de még akad azért pár szál (főleg csípős) lángolva.
Jövő héten pedig ismét marhát vágunk, ha kifogytatok/lemaradtatok/kipróbálnátok/ennétek végre normális marhahúst, az árlistát kicsit lejjebb megtaláljátok. Rendelni továbbra is üzenetben vagy telefonon (70/394-6289) tudtok, esedezve kérem, hogy ne kommentben tegyétek.
A szalámik szépen érnek ebben a szélben, a szalonnák sóban, holnap ismét töltünk, de ezúttal idegenben, majd figyeljetek
Az első adag szalámi végre végleges helyére került, innen már csak Hozzátok megy. Kőkeményen szívjuk a párát belőlük – előlük, sietünk, hogy december közepére már vihető állapotban legyenek.
Lángolt kolbászból és húsos – májas hurkából már csak két botnyi van, nem lenne baj, ha elvinnétek, kelleni fog a hely! 
Eseménydús hetünk volt, de megérte minden perce, érkezik is egy adag életkép a poszt mellé.
Gyönyörű marhahúst kaphatott, aki rendelt, 677 kg volt bőrében a jószág, kevés faggyúval, szép vastag húsformákkal és kőkemény csontokkal. Nézzétek azt a hatalmas bélszínt, milyen gyönyörű és boldog, hogy kint vagyunk az EB-n! A következő vágás két hét múlva lesz, aki lemaradt, legközelebb orvosolhatja.
Csináltunk egy kevés füstölt (most még inkább lángolt) kolbászt, tényleg csak kóstolónyit, ha még éppen így szeretitek, jöhettek is érte.
Hurkából is elkészült két nagy ládányi, bár ebből már vannak veszteségeink, ahogy lejárt a füst, már sorba is álltatok érte, köszönjük a bizalmat továbbra is! Disznósajtot szerdán vágunk meg, még egy kicsit hagyjuk szikkadni füst után. A húsos-májas hurka darabja 2 500 Ft, a sajtnak kilója lesz ennyi. Nagyon friss, nagyon finom, nagyon hurka.
A szalonnák sóban várják a továbbiakat, nem lettek vékonyak idén sem. December 20.-a körül eredményhirdetés itt is, egy kis tarja, pár kolbászhúsos szűzpecsenye, és az első csülkök szintén akkor jönnek le a füstről, szép Karácsonynak nézünk elébe.
A paprika továbbra is Fajszi Paprika Manufaktúra, továbbra is hibátlan, erről nincs is tovább mit írni, nagyon jó vele dolgozni, köszönjük! (Az ajándékokat is 
)
A gyermek is besegít, tekerésben még van hova erősödnie, de a sört már hibátlanul szállítja, köszönjük neki is innen is!
Nos, elérkezett az idő, nem várunk tovább, hivatalosan is elindítjuk a szezont.
Jövő héten két disznóval kezdünk, onnan jelenlegi állás szerint péntekre már lesz zsír (töpörtyűt nem ígérhetem, az első pár sütésre nagyon ki vagyunk éhezve családilag), szombatra pedig húsos – májas hurka és disznósajt is. Szalonnák onnan számolva öt hét múlva lesznek először, a szalámiknak is ennyi idő minimum kell, de valahol el kell kezdeni. Ezek árai még megálmodás alatt vannak, amint lesz kész bármi cucc, lesznek árak is.
Viszont jövő pénteken (november 17.) végre egy szép kiállású magyar tarka bika kerülhet Hozzátok részeiben. Őt nem a szomszéd faluban szeretnénk agyonlődözgetni, remélem, nem szagolja ki a terveinket, és marad addig a helyén.
Rendelni a szokásos módon, vagy itt üzenetben (kérlek ne kommentben, belekeveredek), vagy telefonon – 70/394 6289 – tudtok, hétvégén is nyugodtan hívjatok, most ez az első. Érkezési sorrend van, ha valami fogyóban, jelzem! A kilókat bár igyekszünk eltalálni, ~20 dkg plusz – mínusz elő szokott fordulni, ezzel is kalkuláljatok.
Új áraink vannak, kénytelenek voltunk emelni, remélem, számotokra még a tűrhető kategórián belül tudtunk maradni. Ne feledjétek, ez legeltetett állat, szabadon, nem lekötve élte az életét, csak füvet, gyümölcsöket és szénát evett, ráért megnőni, a mostani példány is 2 éves elmúlt. A húst pedig garantáltan nagyon frissen kapjátok. Szóval tényleg csak a szokásos.
Hogy miért is eszünk ma vajon-sült medium bivaly hátszín steak-et? Hogy miért nem lesz idén se bivaly szalámi, se bivaly tőkehús? Hogy miért hordtunk ki ketten apámmal négy lábon nagyjából öt infarktust? Üljetek le, elmondom, kemény és hosszú lesz (nem úgy, mint a steak, az eléggé puha lett).
Történt pedig, hogy a bivalyaink megunták a 27 hektárjukat, feltekerték a kerítést, és leléptek. Két napig nem is tűnt fel a hiányuk, korábban volt, hogy napokig nem találkoztunk, nagy a terület, elfértünk. Aztán kaptuk a telefont, hogy négy böhömnagy fekete jószág legeli a töltésoldalt. Hittük is meg nem is, nagyon messzire mondták őket, bár igaz, hogy a környéken ritka a bivalytartás. Átrohantunk, megtaláltuk a kerítés legeldugottabb sarkán a lyukat, onnantól indult a téboly. Elmentünk értük, késő délután volt, szakadó eső, 8 km-re voltunk Várszegtől, nagyjából 10 percem volt dönteni, hogy hogyan tovább. Kaptam a tippeket, kutyákkal, motorokkal, lovasokkal, sárkányokkal, egyszarvúakkal tereljük őket vissza, vagy valahová ideiglenesen legyenek becsukva, ahonnan biztos nem törnek ki, stb. Ezek közül egyik sem volt kivitelezhető ép ésszel, a közelben volt szarvasmarhatelep tejelő tehenekkel (hogy örültek volna négy tettre kész bikának…), nagy forgalmú országút, már a börtönéveimet tervezgettem, ha ezekkel valaki karambolozik. A legkevésbé rossz, és a környékre nézve a legbiztonságosabb megoldást választottam, sajnos ki kellett lőni őket.
Nem szenvedtek egy másodpercet sem, meg sem hallották a lövéseket, már össze is zuhantak… (nem mentség, de ennél sokkal, de sokkal stresszesebb és szenvedősebb egy vágóhídi vágás).
Elég (a bejegyzések történelmében az első, de most erősen indokolt vulgáris szó következik) szar érzés volt így látni őket, de továbbra is tartom, a legkevésbé rossz döntést hoztuk.
Oké, fekszenek, hogyan tovább? Eladni a húst így nyilván nem lehet, a kidobás szóba sem jöhetett, ennyivel az állatnak is tartozunk, és közel 1 tonna színhúst kellett a lehető legrövidebb idő alatt hidegre tenni. Hűtő és fagyasztókamrákat szereztünk, viharsebesen nyúztunk, pakoltunk, agyaltunk, rohantunk (nagyjából itt jött a második infarktus), de késő estére minden hús hidegen volt. Utána még két napig csontoztunk, pakoltunk, agyaltunk, rohantunk, de most két évig, ha hús kell, van mihez nyúljunk…
Szóval így állunk tökig bánatban, és ezért nem lesz sem bivaly, sem bivaly szalámi nálunk többet az életben, senkinek nem kívánom, amin mi végigmentünk. Az anyagi oldalára most nem térek ki, ha beszorozzátok a fenti mennyiséget egy átlagárral, hozzádobjátok az éjszakai rohanás körülbelüli költségeit, kijön könnyen a deficit.
Legalább jövő hétre még 16 C-t jósolnak, így a disznóvágások is csúsznak.
Szolgálati közlemény
A tervezett hét végi marhavágás a kora tavaszi időre való tekintettel elmarad. Vagy csak csúszik májusra, vagy már fogalmam sincs.
Már csak két renegát disznónk maradt kint erdőn, őket holnap hozzuk át, és velük meg is telik a szállás.
Eközben marha fronton valahogy így nézünk ki. Némi büszkeség ilyenkor természetes
Az első turnus sikeresen megérkezett a téli szállásra. Nyakig lucernával, kukoricával, fekete dióval vártuk őket, nehogy már itt rosszabb soruk legyen, mint Várszegen. Hogy apám a dióhullás közepén miként is fogta be őket, azt még nekem sem árulta el, úgy látszik, még 73 évesen is vannak titkai.
A szállítás szerencsére sima volt, lejövetelkor (ami mindig is a legnehezebb része volt talán az egész szezonnak…) épp csak kalapot nem emeltek. Reméljük a többiek is kedvet kaptak, még azért 18 jószágnak át kell érnie épségben, és vannak köztük akkorák, mint egy hegyomlás.
Szolgálati közlemény: terveink szerint november legelején egy marhavágással indítjuk az erőltetett menetet. Biztosat, bővebbet, ha már nem tudok pólóban kint ücsörögni.
Nem tűntünk el, nagyon nem, bármennyire is úgy látszott már nyáron. Röviden, hogy mikről is maradtatok le:
Majdnem kitettem egy bejegyzést (már meg is írtam, de kicsit nyers lett, mint ők folpack alatt), amikor a szuperzöldek lefóliázták magukat a Balatonnál a húsevés ellen tüntetve vagy mit csinálva, de erőt vettem magamon, és elfogadtam, hogy valaki így érzi helyesnek (bármennyire is emeletes marhaság az egész). Ha nincs meg, keressetek rá, őrület…
Heréltünk is egy nagyot, a 2025-re elkészülő malacokat indítottuk útjukra, hogy lehetőleg a kajával legyenek elfoglalva, és ne a testi örömöket kergessék.
Gőzerővel tervezzük a szezont, másfél hónap és már indulunk is. Nagyon friss – szép marha és bivaly húst idén is lesz lehetőség vásárolni a tavalyi kondíciókkal, de valószínűleg már nem a tavalyi árakon. Őrületes emeléseket nem tervezünk, csak közelítünk kicsit a bolti árakhoz.
Ha lesz rá igény, lehet, hogy idén pár disznót is tőkehúsra kiárulunk, erről majd lesz előzetes felmérés meg piackutatás, meg komoly előkészületek. Mindenesetre barátkozzatok a gondolattal, ha élesbe fordul a dolog, jelzünk!
A legfontosabb pedig: kozmetikáztuk az itthoni ivararányt, két tarka marha kislányt újítottunk! Nagyon barátságosak, kezesek, ugrálnak nekünk, bőgetve köszönnek, mókásak és szépek. Hogy mikor lesz is tőlük tej, hát, ez már csak évek kérdése, de az első lépést végre megtettük, végtére is hosszú távra tervezünk. Róluk is érkeznek majd a hírek, képek, pletykák, nagy most a boldogság 