Szabadon tartott, természetesen takarmányozott sertésekből, húsmarhákból és bivalyokból készült finomságok.
Nyáron fokozottan kerülni kell a nehéz, zsíros ételeket, kivéve, ha maradt egy kis híján 5 kilós füstölt csülköd, mert azt szombat délután meg kell főzni. Holnapig hűl, mert hidegen mégis csak férifasabb, és nagyjából hétfő környékére várom az első epés görcsöket.
Legközelebb ne hagyjatok itt ilyeneket 
Tavalyhoz képest gyönyörűen mutatnak a bikáink is, rettentően élvezik a végre dús legelőt.
Még több mint négy hónapjuk van, hogy hízzanak, ami beléjük fér, ilyen fűvel és a kivételesen jól sikerült szénával a napi 0.8 – 1 kg tiszta súlygyarapodás is elérhető (és a várható ~70 mázsa lehulló gyümölcsöt most jótékonyan ne számoljuk).
Ha maguktól szét nem robbannak addig, gyönyörű húsokat fogunk tudni adni Nektek ősztől.
Nem gyengén érik a vadcseresznye és a faeper, virágzik a vaddohány, jóllakottan hempergő disznókkal van tele Várszeg. Dagonya továbbra is van bőven, és végre a legelő is normálisan fest (ha emlékeztek a tavaly nyári kiégett kopárságra, elég éles a kontraszt…). A diófáknak sajnos a legrosszabbkor jött a tavaszi fagy, egy erős féltermés talán kinéz, de csak ezért nem cseréljük le a logónkban a diót, lesz még ott jövőre feltámadás.
Az egyik képen láthatjátok a fák törzsein a sárnyomokat, mi nem meszeléssel védekezünk, sárral dolgozunk. Illetve nem is mi, a disznók a fürdő után oda járnak boldog befejezésre masszíroztatni, szinte kéjes örömmel dolgozzák el magukon az iszappakolást.
Ezeken kívül sok újság nincs, a jószágok ráérősen híznak, a téli széna egy része a helyén, mindenki nyugodt és kiegyensúlyozott, sok a szúnyog, és véget ért a trió akció. Reméljük ízlett mindenkinek minden, sima sertés szalámi (csemege és csípős) és fehér szalámi maradt csupán idénre. Köszönjük a bizalmat továbbra is, igyekszünk meghálálni és többet jobbat alkotni, terveink vannak bőven, már csak a 36 órás napokra várunk, hogy mindet meg is tudjuk csinálni.
Sörmeleg van, mentjük jégre a maradék szajrét. Az a jó a nálunk, hogy nincs felesleg, ami nem fogy el úgy, majd elfogy amúgy. Már készülünk is a töménytelen túrós csuszákra és a szalonnasütésekre!
A faddi holtágunk nemrég kapott egy jótékony beöntést az elő Dunából, ennek, és a mostani sok esőnek hála a legváratlanabb helyeken bukkan elő újra a talajvíz Várszegen. Az ember és gyermeke szinte a megelevenedett Tüskevárban érezheti magát, csak több disznóval és dagonyázó bivalyokkal.
Virágzik a vadrózsa is, egyikük konkrétan megmászott egy körtefát, egyelőre működik a szimbiózis, majd ha valamelyik reklamál, szakszerű metszésekkel mentjük a helyzetet.
A kedvezményes trió még pár napig elérhető, átszámolom a készletet, de erősen csappanóban a marha és a szarvas szalámink. Mivel elértük az 1 000 követőt, és ígértem erre a jeles alkalomra valamit, az elkövetkezendő álmatlan éjszakáim során ezen fogok agyalni, hogy is tudnánk ezt a gyönyörű számot honorálni felétek. Nem győzzük megköszönni a megosztásokat, a bíztató szavakat, a személyes látogatásaitokat, a legtöbbször pozitív visszajelzéseiteket, sokadszorra is köszönjük Nektek!
Nem pihenünk, haladunk tovább, csak természetesen.
Hosszú évek után végül egy közel 30 hektáros egybefüggő, bekerített terület alakult ki, amin megtalálható mocsaras-nádas rész, erdő, dióültetvény közel 1 000 diófával, és egy 3 hektáros gyümölcsös. 2011-ben hoztuk az első malacokat, azóta szépen lassan, de folyamatosan növeljük az éves létszámot mind a sertésnél, mind a marháknál, bivalyoknál. Mára megtaláltuk azokat a fajtákat, amelyek a legjobban bírják a szabadtartást, ellenállóak a betegségekkel szemben, és a lehető legjobban hasznosítják a szabadban található táplálékokat. A marhák, bivalyok számára egy 8 hektáros legelőt alakítottunk ki, de nekik is bejárásuk van a lehulló gyümölcsökhöz, illetve a meleg nyári napokon a hűsítő dagonyához.
Semmiféle tápot, kiegészítőt, szóját nem látnak az itt töltött idő alatt, sem gyógyszert vagy antibiotikumot. A kukoricát, és a marhák számára a téli lucernaszénát is saját gazdaságunkban termeljük meg. A malacokat minden tavasszal, 2-3 hónaposan hozzuk el egy országosan elismert mintatelepről, minden szükséges oltással rendelkeznek, külön krotáliával van ellátva minden egyed. 10 év után végül az eredetileg amerikai fajta Duroc-nál maradtunk (voltak kísérletek mangalicával, illetve mangalica-duroc hibriddel), ez a fajta képes a legjobban hasznosítani, felhasználni mindent, amit az erdő adhat neki, és még 2 éves koráig is képes megőrizni nyugodt természetét, vérmérsékletét.
Több, mint másfél évet töltenek a területen szabadon, így nagy súlyú, izmos, érett húsú sertésekké híznak, a sok mozgástól a zsírjuk is egészen különleges ízű és textúrájú. A marhák és a bivalyok fél éves korukban érkeznek, szintén másfél évet legelnek, mielőtt vágóhídra kerülnek. 2016-tól kezdtünk egy másik fejlesztésbe, egy házi feldolgozóüzemet alakítottunk ki, ahol a vágáson kívül – ami csak vágóhídon engedélyezett mind a sertésnél, mind a marhánál – a feldolgozás összes lépését el tudjuk végezni. A csempézett, hideg-meleg vizes feldolgozóban évek alatt minden berendezés a helyére került, saválló asztalokon, szigorú élelmiszeripari szabványoknak megfelelő gépekkel tudunk már dolgozni. A füstölés és a készáru tárolása is megoldott, utóbbira egy klimatizált, szabályozható páratartalmú helyiséget alakítottunk ki, ez készült el legutoljára. Bár a szalámi a legfőbb termékünk, ebből készítjük a legtöbb fajtát és a legnagyobb mennyiséget, természetesen szalonna, sonka, kolbász, hurkafélék és zsír is megtalálható nálunk. A receptekben nem használunk semmiféle felesleges adalékanyagot, tartósítószert, nem rontjuk el a kiváló minőségű húst oda nem illő összetevőkkel.
Ennek örömére (és mert a klímát sem tervezem csapágyasra járatni) a készlet erejéig egy kis kedvezménnyel készültünk Nektek. Ha vásárolsz egy sertés, egy fehér és egy szarvas vagy marha szalámi (itt a kettő közül Tiétek a választás, de marha már kevesebb van!) csomagot, összesen a három szálért 12 000 Ft-ot kell csupán fizessetek. Mindegyik szép szikkadt, hűtőben is elállnak már, az ízük pedig nyilván hibátlan. Mostanában keveset hangsúlyoztuk, hogy ezek bizony táp, szója és egyéb csodadolgok nélkül felnőtt állatokból készültek, fajszi paprikával, és egy csomó munkával.
keressetek telefonon vagy üzenetben! Ha elfogyóban a készlet, jelzem előre, de addig csak bátran.
Reggel két fontos teendőnk is akadt Várszegen, egyrészt kizavartuk az új sonkadisznókat a többiekhez, másrészt kíváncsiak voltunk, növesztettek e kopoltyút az állatok ott túl. Szerencsénkre minden maradt az eredeti felállásban, cserébe lépten-nyomon olyan dagonya van nekik, hogy szinte hallani a kacajukat becsapódás közben. Kicsit erőltetett menet nekünk most ott közlekedni a ragadós -agyagos sárban, de ez a két lábunk hátránya a néggyel szemben (az előnye, hogy minket nem vágnak le). A sonkának valók is felvették a ritmust, némi harapdálás után megtalálták a helyüket az erősorrendben.
Ugye emlékeztek a remek novemberi nyákos – ködös napokra? Olyan időjárásban nem túl szerencsés dolog tölteléket készíteni, még nehezebb tárolni, de idő híján nem akadt más választásunk. Az első két töltésünkkel (sertés, és marha-sertés) meg is szenvedtünk, volt, ami tönkre is ment belőlük. Viharsebesen padlásra is raktam mindent, mondván, ott talán a szárazabb a levegő. Nagyjából ez a 300 szál el is felejtődött, mindig rájuk akartam nézni, de várt másik 2 000 szál szalámi, és addigra már a hideg is megérkezett, azokkal öröm volt a munka. Április elején csak odaértem, és bár kicsit félve, meg is kóstoltuk az elfeledett légiót. A padlás tette a dolgát, gyönyörű vérvörösre és finomra érlelte a szalámikat, de a másik rossz döntésemmel az sem tudott mit kezdeni. Ennél a két töltésnél ugyanis végigböködtem a beleket, mondván milyen szépen lesz helye az anyagnak, kimegy a felesleges levegő, együtt mozog bél és hús. Hát ekkora ökörséget többet nem csinálok, teljesen elvált a bél, gyakorlatilag csak egy burok volt csak a szalámi körül. Ennek ellenére az ízével mégis lehet, hogy jót tett, de a külcsín miatt ebben a formájában eladhatatlan.
Épp kezdtem kardomba dőlni, de jókor és jó helyről kaptam ötleteket, hogy lehetne megmenteni az anyagot. A belet lehántottuk róla, beruháztunk egy félipari szeletelőgépbe, megkerestük a megfelelő méretű csomagolóanyagokat, beizzítottam a kedvenc vákuumozó gépemet, és az eredmény alább látható. Bár nem olyan szép, mint a bolti 80 g-os védőgázas csomagok, nem is tudtuk annyira szépen sorba rendezni, de az íze, na, abba senki nem köthet bele. 300 g van egy csomagban, ez rengeteg szelet, két tapasztalatot is szereztünk ezzel az elmúlt egy hétben. Egyrészt lassabban fogy, mintha egész szálban lenne (a vékonyabb szelet adja a gyönyörű érzéki csalódást), másrészt a válogatós fiamat is meg lehet győzni, hogy ez bizony bolti szalámi.
Hogy a szeletelőgép se porosodjon a sarokban munkája végeztével, innentől kezdve bármelyik egész szálat is felvágjuk Nektek, ha megkértek. Nyilván amelyiket itt vásároljátok
Hogy lássátok mennyire komoly is a dolog, emeljük a tétet, és a nyereményjáték (ugye nincs elfelejtve? néhány egészen kreatív cím már érkezett, köszönjük ) ajándékai mellé hozzádobunk egy csomaggal ebből a szeletelt marhaszalámiból is.
