Gyorsuló világunkban az egyre növekvő népességet élelmiszerrel, hússal ellátni nem hálás feladat. Mindent a lehető legkevesebb elpazarolt forinttal, a lehető leggazdaságosabban kell megtermelni, hogy fennmaradhasson egy egész iparág. Ezért vágják a csirkéket 45 napos korukban, a sertéseket (változó, de nagyjából) 5 hónaposan, a boltban kapható marhahúsok pedig, tisztelet a kivételnek, de legtöbbször koros, leselejtezett fejőstehenekből kerülhetnek hozzánk. Ezek az állatok legtöbbször egész életük során nem látnak napfényt, nem szívnak friss levegőt, grammra kiszámolt takarmányt kapnak. A tartási (bár ez esetben találóbb szó az előállítási…) költség egyik legnagyobb része a gyógyszer és az antibiotikum kezelésekből adódik. Most jótékonyan tekintsünk el a tápban található szója és egyéb adalékanyagok mellett, időzzünk egy kicsit a gyógyszereknél. Rövid életük során a telepi állatok gyakorlatilag folyamatosan kapnak kezeléseket, ezek egy része preventív jellegű (nehogy lefertőzzék egymást, hiszen akkor egy egész állomány kerülne veszélybe), de nem ritkák a különböző hormonkészítmények sem. Hagynak ugyan időt vágás előtt, hogy ezek a kemikáliák kiürüljenek a szervezetükből, bízzunk benne, hogy így is tesznek, és gyógyszermaradványtól mentes minden hús, amit megvásárolunk. Nem tisztünk ítéletet hozni a nagyüzemi állattartás felett, a mi célunk az, hogy alternatívát mutassunk.